Spartan Race: ilyet még nem látott Nagykanizsa

Ilyet még nem látott Kanizsa. De Zala megye sem. Horváth István, a KonTuRplusz egyesület elnöke, aki „civilben” az önkormányzat által működtetett intézményeket ellátó gazdasági szervezet igazgatója, az elmúlt években a város életének egyik meghatározó figurája lett, most pedig ismét nagyot „alkotott”: sikerült a Csónakázó-tóhoz csábítania a Spartan Race következő futamát.
Sokat hallhattunk már a „spártai” rendezvényről, hogy embert próbáló pályákon kell csúszni-mászni a résztvevőknek, vízben, sárban, vagy éppen 25 kilós zsákot felvinni egy meredek domb tetejére. De mit jelent az áprilisi futam Nagykanizsa és térsége számára?
– Egy elképesztő hétvégi tumultust az egész városban, járművek százait a Csónakázó-tónál, turisták ezreit a belvárosban, a boltokban, az éttermekben. Illetve, már most „elkelt” szállásokat Dél-Zalában, vagyis egy nagyon intenzív szombati napra készülhet egész Murafölde 2018. április 14-én. Hogy világraszóló esemény lesz ez a városunk, illetve Dél-Zala életében, azt a 10 ezer versenyző, na meg a legalább ennyi érdeklődő szavatolja majd. Kisebb érzelmi sokkot okozott, hogy, mikor megnyílt a versenyre való jelentkezés lehetősége, már az első napon 6 ezer ember regisztrált. Nem szégyellem, elkaptak az érzelmek: akkor fogtam fel igazán, hogy micsoda lehetőség ez a bemutatkozásra Murafölde fővárosának, és azt is, hogy mekkora felelősség hárult ezzel ránk, hogy méltó módon megfeleljünk ennek a nemzetközi erőpróbának. Szerte Európából, sőt, a tengerentúlról is érkeznek majd résztvevők Dél-Zalába, most tényleg a figyelem középpontjába kerül Nagykanizsa, és ez a mi felelősségünk, akik ezt idecsábítottuk. Azt hiszem, bátran mondhatjuk, hogy jelentős gazdasági hatásai vannak-lesznek annak az áprilisi szombatnak, hiszen még regisztrálni sem lehetett a versenyre, csak bejelentették a nagykanizsai helyszínt, mikor már elfogyott városunkban az összes szállás a Spartan Race hétvégéjére.
Több ezer gépkocsi rója majd várhatóan abban a néhány napban a város útjait, éppen ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy a tömegközlekedés a lehető legjobb kihasználtsággal működjön. Külön buszok indításán is gondolkodunk, de remélhetőleg szép, tavaszias idő lesz, és ezrek fogják biciklivel, vagy gyalog megközelíteni a Csónakázó-tavat, ahogy persze ajánljuk mindenkinek a kanizsai Közösségi Bérkerékpár Rendszer igénybevételét is. A Csó-tóhoz vezető úton forgalomirányítás zajlik majd, ami nélkül elképzelhetetlen lenne a több ezer autó parkolásának a megoldása. Kint, a tónál pedig nem kizárólag a versenyé lesz a főszerep, hiszen tekintettel a sok ezer turistára, fel szeretnénk állítani, azaz inkább körbe szeretnénk keríteni egy jó nagy placcnyi részt, ahol Nagykanizsa és Murafölde háztáji kistermelői – kézműves sajtok, méz, különleges gyümölcskészítmények -, borászai kínálhatják portékáikat a hazai és külföldi vendégeknek. Lesz étel-ital bőséggel, és persze várjuk a családokat is, hiszen a gyerekek számára is lesznek futamok, na meg rengeteg játéklehetőség. Sőt, a KonTuRplusz egyesület egy after party-szerű, szórakoztató programot is nyújt majd, azért, hogy a kemény nap után ellazulhassanak velünk a versenyzők, akár éjszakába nyúlóan is.

Gondolom, a környékbeli szállásadók forgalma is megugrik majd azokban a napokban…
– Már most sok visszajelzést kaptunk, például a panziótulajdonosoktól, hogy sok vendég nemcsak egy, hanem két vagy három éjszakára is szállást foglalt magának, tehát marad, és bizonyára körülnéz majd egy kicsit Muraföldén, Dél-Zalában. Természetesen várható, hogy roskadásig telnek vásárlókkal azon az április 14-i hétvégén a boltok és áruházak, na meg éhes emberek ezrei szeretnék majd megkóstolni a dödöllét, vagy elnyalni egy fagyit, megnézni az Erzsébet teret, felmenni a Csó-tó kilátótornyába. Tehát a Spartan-ban rejlő gazdasági lehetőség mellett a turisztikai érték sem elhanyagolható, hiszen volt olyan komment, amikor városunkat hirdették ki leendő helyszínként, hogy jó-jó, de hol van ez a Nagykanizsa? Nos, most sok ezer ember fogja megtudni ezt, s meg is ismerheti a kanizsai vendégszeretetet. Említést érdemel még a Spartan Race egészségre gyakorolt hatása, hiszen sok környékbeli ismerős és ismeretlen csak azért kezdett el edzőtermekbe járni, erősíteni, mozogni, mert ki akarja magát próbálni a „spártaiak” terepének akadálypályáján.
Ha már a pályák kiépítésére terelődött a szó: gondolom, nem a verseny előtti pénteken állnak majd neki?
– Legalább két héttel a Spartan futama előtt megjelennek majd a városban a rendezvényt lebonyolító cég szervezői, segítői. Körülbelül félezer ember érkezik április legelején Nagykanizsára, akik a pálya kialakításában, illetve a verseny egyéb előkészületeiben vesznek részt. Sőt, rengeteg olyan fanatikus versenyző van, aki már hetekkel előbb itt lesz, és „teszteli” a leendő pálya helyszínét, vagyis a nagykanizsai víztározót körülölelő erdőket. Az, hogy konkrétan milyen akadálypálya kerül kiépítésre, titkos, vagyis meglepetés, de vannak állandó, épített akadályok, mint például a palánk- vagy kötélmászás, aztán biztos szerepet kap a kilátótornyot övező, hatalmas domboldal, ahogy az erdei sétautak, s talán maga a tó is. Több mint húsz akadály biztos, hogy kialakításra kerül, és összességében maximum nyolc kilométer hosszan elnyúló, embert próbáló „feladvánnyal” kell majd szembenézniük azoknak, akik a rajtvonalhoz állnak.

Egy Spartan akadálypálya extra kihívásokat tartogat
Ön mikor találkozott először ezzel a „spártai” megpróbáltatással?
– Majd egy évtizedig futballoztam, majd dolgos, de mozgásszegény esztendők következtek. Éppen ezért, az egészségem megőrzése érdekében, és a feleségem rábeszélő-képességének köszönhetően kezdtem el edzőterembe járni tavaly év elején. Akkor szóltak nekem az edzőpartnereim – ma már csapattársaim -, hogy van egy ilyen lehetőség, nem lenne-e kedvem magam, illetve az akaraterőmet és állóképességemet megmérettetni rajta. Volt kedvem, így Veszprém lett az első helyszín, ahol részt vettem, majd következett Eplény. A feleségem nemcsak szurkolómként, hanem résztvevő csapattársamként kísért el az első „csatába”, és az eplényi helyszínen már a tízéves fiam is velem együtt küzdött a furfangos módon kiépített pályák sokszor leküzdhetetlennek tűnő nehézségeivel. Nos, itt, Eplényben tapasztaltam meg először igazán azt, hogy mit jelent túllépni a saját korlátaimon és kilépni a komfortzónámból, feszegetni a teljesítőképességem határait.
Mit, vagy kit kellett legyőznie ehhez?
– Mindenekelőtt magamat: az akaraterőmnek kellett győzedelmeskednie saját magam felett. Esős időben kellett egy 25 kilós homokzsákot felcipelni egy kisebb hegy tetejére. Végül sikerült… Egyébként még Veszprémben egy ehhez hasonló pillanatban ötlött fel bennem az a gondolat, hogy van nekünk egy egész alkalmas helyszínünk Nagykanizsán, mi lenne, ha megpróbálnánk a Csónakázó-tóhoz csábítani a spártaiakat? Hát, ez is sikerült…
Ha tetszik az oldal, és amit képviselünk, ha naprakész akarsz lenni, akkor ne habozz!
Kövess minket >